Hétindító

Önismeret - hatalom - mélyzuhanás - társ

35 éves koromban hoztam egy döntést. Miszerint nem engedek be még egy férfit az életembe. Megsz.vtam, köszönöm, elég volt.

"Tudományosan" végig is vezettem: 35 évesen nyilván nem a 20-as kategóriában talál társat az ember (bár barátnőimmel szemlélődtünk rendesen! Legalábbis abban a körben, ahol nincs karikás szem és megereszkedett pocak! - na, de ez csak egy kis kitérő! Komolyan nyilván nem egy jóval fiatalabb generációt szemlél az ember)

Namármost: ha az illető szintén 35 vagy afölötti: mi lehet nála a defekt, hogy nincs párkapcsolata. Megállapítottam: ha volt már komoly - a folyamatos összehasonlítást kihagynám; ha pedig ennyi idő alatt még mindig csak ide-oda csapongott - hát az meg durvább defekt, amivel se kedvem, se türelmem kínlódni!

Ehhez adódott még: ha van egy csodálatos lánykád: anyatigrisként kiherélnél mindenkit, mielőtt átlépi a küszöböd. Jó, tudom, ennek a gondolkodásomnak is belőlem fakadt egy nem egészséges háttere - de dolgozom továbbra is azon, hogy másképp szemlélődjek.

....

magamba sokáig nem igazán néztem ....

Aztán ahogy szembesültem a saját viselkedésemmel, hogy én mit váltok ki; én hogyan reagálok ... igazából még inkább elrettentem a dologtól - a totálisan reménytelen kategória.

Lenéztem és elítéltem azokat a férfiakat, akik egy bizonyos kor fölött képtelen elköteleződni egy "normális" kapcsolatba ....

... és koppantam egy óriásit ....

... amikor végre elkezdtem dolgozni az én saját hibás működésemen ...

amikor kimondod végre, először csak magadnak, hogy ...

oh jaj: 40 elmúltam, és nincs egy stabil, normális kapcsolatom ... képtelen vagyok normálisan kapcsolódni a másik nemhez ...

... akkor kiket is nézek le valójában....

ugyanolyan vagyok, mint akiket megvetek

Na, az arcomon újabb faragást hajtott végre az Úr! Huh de lassan érik be az agyam! Néha már saját magam lefáradok a hülye gondolkodásomtól!

De végre eloszlott a reménytelenség köde!!!

Mert: az ismeret: egyben hatalom is!

Mit adott Isten a kezünkbe?

Ezt figyeld! Én bepörögtem az infotól! : Nem véletlenül nem tudod megváltoztatni a másikat! Nem véletlenül nem látsz bele a teljes lelkébe és fejébe! Mert nem véletlen, hogy NINCS HATALMUNK A MÁSIK EMBER FÖLÖTT!!!

DE!! Saját magadat megismerheted! Sőt!!! nem kell, hogy letaglózzon!! A saját fájdalmaid és "helytelen" viselkedési reakciód fölött az a hatalmad megvan, hogy szembenézhetsz vele, feldolgozhatod és mehetsz a gyógyulás útján!

Tudod mikor lesz jobb a magánéleted, a másokkal való kapcsolatod? Nem akkor, amikor "ők" végre megváltoznak!

Amikor Te változol! Amikor Te akarsz egészségesebb, jobb lenni! Amikor nem társat akarsz magad mellé végre, akit használsz; hanem Te akarsz társ lenni! és bingó: ez a HOZZÁÁLLÁS!

Mi a Te részed? hagyni, hogy felismerd végre, mi rejlik benned, s mi az, amin szükséges változtatni!

nehéz?

persze!

hm: engem anno nem tudtak besorolni egy echte diagnózisba, de azt minden terapeutám vágta, hogy nagy a baj; nem véletlen nem engedtem meg szinte senkinek, hogy sebezhető közelségbe kerüljön ... Szinte minden durva személyiségzavar vmi egyvelegét kovácsoltam össze magamnak - ami nem nagyon kirívó, de ahhoz,hogy ne tudjak normálisan élni, s pusztítsam magam és a hozzám közelkerülni akarókat: ahhoz bőven sok volt ... és fuldokoltam ... és mit kezdjek ezzel a kupaccal???

.... és folyamatosan tapasztalom, az Úr közelében nyugalom és gyógyulás van!!! Az első lépés, hogy szembenézzek a sebemmel -majdnem belehaltam ... de ahogy béke lett bennem: haladok tovább.

... mindannyian hordozunk valamit nagyon mélyen....

A világ nem attól lesz jobb, ha másokat akarunk irányítani, változtatni.

Attól lesz jobb - ha Te leszel jobb! És ezért igenis TUDSZ TENNI!