Posztbejegyzésem 2022.05.09-én

gyülekezeti programunk ihlette

Máté Péter énekelte: zene nélkül mit érek én.

hm: számos dologra megfogalmazódhat bennünk: mit érne az élet ez vagy az nélkül ... és picit elcsúszik a határ: és függővé válunk ... - de ez most más téma.

Na de mi nélkül "mit érek én"

- a szeretet!

Nyálas.

Nagyon.

De így van!

Szükségünk van arra, hogy ott legyünk, ahol szeretnek, s ahol mi is szeretetet adunk!

Nincs pótolhatatlan ember, mondják: ami igaz is. De ha ott van a szeretet: akkor viszont a másik számodra már nem lecserélhető. És valljuk be: boldog, megnyugtató érzés úgy élni, hogy Te sem vagy lecserélhető. Mert szeretve vagy.... A hibáid ellenére, amilyen Te vagy: szeret vki, szeretnek. Nem érdekből. A szeretetben is van némi halvány érdek. Anélkül szeretni csak Isten képes. De más, csak pusztán érdekből kedveskedni a másiknak, vagy szeretni őt: ha hibázik is, ha valamiben nem pont olyan, ami nekem totálisan megfelelő lenne ...

Kifizető-e szeretni? Hát .... első válasz: naná!

ha már sebeid vannak, akkor a válaszod: nem az, meséljek róla?

Aztán: a sebek ellenére mégiscsak rá kell jönnünk ... na, de ne szaladjunk annyira előre.

nézzük

A legnagyobb sebeket akkor kapjuk, amikor az bánt meg, aki számunkra fontos. Ha már eleve sebeket hordozol: a következő dózis majdnem halálos. ergo: a szeretet képes megölni ...

Hosszú évekre falat vontam magam köré. Sebek és csalódások. De amikor bezárod magad, nem élsz igazán.

Sebek jönnek, lesznek. Bástyába zárva éljünk, vagy vigyük vakon a lelkünket, mint Petőfi: "essek el a harcmezőn, nem a párnák közt!"

Amikor még nem "véreztem el a harcmezőn", egy kétésgbeesett embernek, aki nem mert szeretni, azt mondtam: a rossz, a fájdalom is benne van a pakliban. De ha nem vállaljuk ezt a rizikót, a szeretet maga, hogy mennyire jó, nem éljük át 100%osan. Még így álltam akkor az élethez.

Aztán jött 1-2 pofon, bár ezek nem pofonok. Amikor bántást kapsz: az a szívedbe egy-egy döfés....

Essünk el hát a harcmezőn, hogy a jóból ne maradjunk ki???

Mert én elestem, meghaltam..... és befejeztem a nyitott szívvel élést.

Pár hete fogalmazódik bennem: Nem! Nem kell belehalni az igazi életbe! !

Mi a jó hír?

Lehet szeretni és élni bátran, mert erre születtünk!

Sebek? 100% hogy lesznek.

De!!!!

Az Úr a kősziklád, várad, védőbástyád!

Értelmet nyert számomra az Ige: "tollaival betakar Téged". És tényleg!

Mindig is érzelmes ember voltam: fontosak voltak az emberek körülöttem. Nagy kanállal élni: de a jó dolgokban: lehet és nagyon szuper! - bár nem mindegy, melyik edényből merítesz! : Igen, azt megtanultam: nem mindenhol kell kitárni a szíved: de ahol megteheted: ott élj bátran!

mert mi teszi az életed igazán tartalmassá?

nem tárgyak..., hanem

... élmények

és a legnagyobb élmények azok, amik szeretettel fűszerezettek.

Nyálas,

közhely:

de igaz.

merni élni, érezni:

igen, ehhez bátorság kell.

Hm: de az Úr kezében biztonságban van a szív! lehet nyitott szívvel élni! A sebek tényleg gyógyulnak: de erről hamarosan!

A képek a most szombati gyülekezeti kertrendezésünkről itt találod:

https://www.facebook.com/photo?fbid=5106745096039279&set=pcb.5106750569372065

Teljes beszámolóm és képtár: a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség facebook oldalán.