2022.05.30án írásom:

"Van, amiről tudod, hogy megkapod. De előbb el kell engedned - hogy ne váljon isteneddé" ByZsuzska

Nagyon kedves ismerősöm kérte, írjak gyerekvállalás témában. Tudom, nagyon nehéz, mert az utóbbi időben egyre több párt érint: nem vagy nehezen jön össze. Stressz, egészség, minden oka lehet - de a lelki lényeg: vmit, jobban mondva valakit nagyon szeretnének, de csak a várakozás van. A következő szakasz, amikor az orvos végleg megállapítja a rossz hírt: elindítani az örökbefogadást. Nem kell ecsetelni - megtapasztalás nélkül is sejtjük, mivel jár, s micsoda lelki vívódás.

álmok és elengedés, ami lesz a téma - nem pusztán a gyermekre várás

Várni akartam az írással, de tegnap gyereknap volt, így aktuális.

Hm: Pankámnak a gyereknap mára már az "ő kis-gyermekeiről" szól. - de igen, arról is, hogy nekem ő mindig a gyermekem! ajándékozott, és csodás pillanatokkal gazdagodtunk tegnap a 3 kis csöppség által!

Nem tisztem írni, és erről a témáról nem is érzem méltónak, hogy én írjak. De azt át tudom élni, milyen, amikor nagyon akarsz valamit, már minden "keresztényi ceremóniát" végigcsináltál (vagy legalábbis úgy érzed) - de abban vagy, azt éled meg, talán Isten nem hall Téged.....

Hát erről tudok írni ...

Panka! Hm: az életem köszönhetem neki! Nevének jelentése: kegyelem, báj, kedvesség! Igen: Ő Panka, ezek mind! Sokáig azt hittem, az ő születésével az Úr célja az volt, hogy az édesapjával bennünket egyben tartson - hm: talán erről is fogok írni - csak egy gondolat: nem valószínű, hogy Isten olyan dologra akar rávenni, akár egy terhesség által, ami szöges ellentétben van a parancsolataival. Most a lényeg: nem a kapcsolat megmentése volt az Úr fő célja. Zárójel: emiatt egyébként tilos szülni! - óriási teher a gyermek lelkén - és nincs kapcsolat, amit a gyermek mentene meg. Max egy darabig. ... na, de ez hosszú kör lenne.

Pankát szeretjük mindketten. De! Panka olyan körülmények között fogant és született meg, amikor tudod, ha ez így megy tovább: valaki, vagy mindketten meghalunk. Itt a konkrét fizikai halálra gondolok. Nem ecsetelem: "Road to hell" -életformák léteznek, és a lejtő egy bizonyos szintjén képtelen vagy emberi módon megállítani.

A terhességem és Panka születése: megmentett, megállított a halál felé vezető úton. Ott volt egy katt: a hozzáállásomban. Éreztem a felelősséget; éreztem, hogy nagyon szeretem a kis-csöppséget, aki növekszik, éreztem, hogy valami sokkal többet kell neki adjak, mint ahol épp tartok; és: születése állított meg abban, hogy fizikailag kárt tegyek magamban. A konkrét fizikai önpusztító tevékenységem korszaka a gyermekvállalással lezárult.

De mint írtam egy korábbi posztomban: hogy a gyermekedért kezdesz el élni; hogy miatta élsz: a teljes élethez kevés. Fel lehet hördülni, hogy milyen anya vagyok, hogy így gondolkodom - hm: ezt az érti a legjobban, aki kepesztett már a porban az életben maradásért, megélt már teljes kétségbeesést. Ha nem voltál még ilyen lelki-állapotban: hm: adj hálát érte! Bár: a legjobb lelki állapot ahhoz, hogy valóban közel kerüljünk az Úrhoz ... ott, ember nem segít rajtad.

Nem tudom, milyen gyermekre "hiába", elkeseredetten várni!

De tudom milyen, hogy volt egy álmom - eltemettem - majd feléledt - s el kellett engednem!

Szóval: elengedés! Agyalok 1 ideje hm: gyakorlatilag 1 éve kaptam meg Igében, hogy engedjem el az álmom ...

A gondolatsíkok erről a fejemben:

Engedd el, hogy ne váljon túl fontossá, amire az életed teszed.

Ha a lelked meghal, az már nem élet

Nem az álom a legfontosabb, és az út sem lehet fontosabb

Elengedés által lesz nyitott a tenyered.

Mi csak földi síkban vagyunk.

Néha az Úr enged betekinteni többet - de azt sokszor feldolgoznunk is nehéz

Nyitott tenyér: mert hátha többet ad

Az elengedés bizalmi kérdés is: az Úr tényleg bőséges életet ad?

Van, hogy várni kell és felkészülni. Én pl tudom: ha korábban találkozom a társammal, mint ahogy erre készen állok: megölöm, tönkreteszem és tönkremegyek közben én is. Profi vagyok az "egymást felemésztő" kapcsolatban! Még ha a nagy ővel találkozom: nem tudom jól fogadni és kezelni az ajándékot; vagy a másik véglet: túl fontossá válik, s hagyok elveszni minden mást, hogy minél többet legyünk együtt....

hm: ha az ember pl így viszonyul a gyerekvállaláshoz, a gyermekáldást így várja: nem tesz jót sem magának, sem a gyermekének és a párkapcsolat 100%osan megsínyli...!

Hm: mikor csiszol leginkább az Úr?

Amikor várod, hogy az álmod valóra váljon.

A gyermekáldás sem arról szól: hogy minden a Te kezedben van. Nyilván maradj egészséges stb. De nincs az egész a Te kezedben.

Na nézzük: milyen érzés pusztán az Úr szeretetére támaszkodni??? Jól vagy, amikor erre gondolsz??? Nem. Ezt csak harc után tudod kimondani. Nyugalommal csak akkor tudsz belesimulni az Úr tenyerébe, amikor már túl vagy azon, hogy:

Milyen Isten az ilyen

Miért büntetsz

Mit tegyek még

De kicsúszok az időből

Bármit megteszek, add már meg, mert addig nem tudok boldog lenni

........Hoppá! Eljutottál idáig? Kimondtad, hogy csak akkor tudsz boldog lenni, ha megadja, amire vágysz???

Juj! Azért azt érzed, ahogy visszacseng az egész ...Szóval most semmit sem ér az életed? Szóval, ha nem valósul meg az álmod (gyerek, társ, karrier, lakás ....), akkor csak végigtengődted az életed??? .... hm, ezt azért érdemes lélekben forgatni .....

Többször megfordult már a fejemben: az a legjobb, ha nem csupán a cél lebeg előtted, hanem élvezed az álom felé vezető utat! Ugye? Na, azt hogyan? Ha rágörcsölsz: akkor azt sehogy.

Szóval mi is az elengedés, s miért formálja ki bennünk az Úr? Igazából nekem most esett le a tantusz: mert csak így tudsz úgy élni, hogy ADDIG IS BOLDOG VAGY, hogy MÁS DOLGOKBAN IS MEGTALÁLOD A BOLDOGSÁGOT!!!

Jelenben élés!

Lehet álmod, de nem tudod, mit hoz a holnap. Szóval: milyen a jelened? ....

Ezt csak akkor tudod, ha kinyitod a kezed, és elengeded az álmod, a legnagyobb vágyad. És nem görcsölsz! Elengedés még egy fontos aspektusa, amit majd legközelebb hozok: Te "kaparsz" és gürcölsz érte, s úgy lesz meg; vagy elfogadod az Úrtól! Hm! Kövi

Hogy tudsz a jelenben élni? Hozzáállásod: !!ne álom-fókusz, hanem Isten-fókusz legyen!!!mert nézzük:ami kiforr benned, amíg vársz:!!!!mekkora áldozatot hozol az álmodért? Én volt, hogy haladtam a cél felé: bármilyen áldozatot képes voltam meghozni. Van, amikor valahogy 20szorosra nő az energiád. De!

Szembesültem vele: van, amikor már a környezeted, a szeretteid is hoznak áldozatot. Egy időben: nem találkoztam a barátaimmal; családi összejövetelen a kávé tartott életben, olyan fáradt voltam, s szembesültem vele, hogy áldozat-hozatalra kényszerítem a lányomat is. Többre, mint amit ő szeretne... az én álmom miatt ... ami nem feltétlen az ő álma is.és a szeretteim gyakorlatilag figyelmeztettek: ők a jelenben szeretnek; és a jelenben szeretnének velem lenni ....

szóval mekkora áldozatot akarsz hozni? Mire "kényszeríted" a szeretteid? Ők is ekkora áldozatot akarnak hozni az álmodért, a célodért - ami majd valamikor valóra válik!Na ez a nagyon nem mindegy!

HOzzáállás! A hit maga: hozzáállás!

Ismerjük Ábrahám történetét! Az Úr kérte: áldozd fel a fiad! Azt, aki az Ígéretem hordozója! Nonsens! Belegondoltál valaha, min ment keresztül? :

De hát megígérted? De hát hálát adtam érte? De hát a karjaimban tartottam? De hát megéltem, hogy az álmom valóra vált? A kezemben volt az álmom, Uram, és áldozzam fel Neked???Belegondoltál, hogy végigmennél ezen a gondolatlépcsőn ....

Hit: a végét is tudjuk: csak a hozzáállást kérte az Úr! A szándékot! Hogy Ő maradt-e az első!!! - és nem kellett Ábrahámnak tényleg feláldoznia, amit az Úrtól kapott.

Az elengedés nem feladás

Az elengedés: élet

az elengedés: megszűnik a görcsösség

Az elengedés: szabadság

A keskeny út: ugyanaz, mint az életmódváltás! Személyre szabott:

Te tudod, mi léphet az Úr helyébe a szívedben ...

Te tudod, mit ígért Neked

... hogy még nem kaptad meg; hogy el kell engedni: visszakapod-e: na azt nem tudhatod!

De épp ez az elengedés ...

mi segít? hála mindenkor