A mozgás fontossága

Anorexia - segítő szakma - burnout megelőzés - rendszeres mozgás
saját életemben:

2022- április 19-én írt bejegyzés: Húsvét után

A rendszeres mozgás nagyon fontos az életemben.

Vékony, gyenge kislány voltam, akkor még utáltam a mozgást.🤦‍♀‍🙃 Olyannyira, hogy tesiből csak a kitűnő bizonyítványom miatt kaptam jó jegyet, hogy ne húzza le az átlagom. Sorozatos kudarc-élmény volt minden labdajáték, távolugrás magasugrás stb.

Ez változott kamaszkoromban, amikor anorexiás is voltam: ez együtt jár brutál intenzív mozgással is. Napi 1 joghurt, és minden nap szó szerint kifutottam a lelkem - akkor egyfajta függőség volt számomra. Ha nem mozgok, kövér leszek, volt a fejemben.

Ahogy az anorexiával próbáltam felhagyni: persze nem találtam az egyensúlyt, így össze-vissza ettem, mindentől fájt a gyomrom, és persze hogy mivel többet ettem, mint korábban, na, rakódott is rám felesleg: így úgy döntöttem: a brutál mozgás továbbra is kell az életemben. ‍

Tetőzte mindezt, hogy 20-on éves koromra a lelkemben kezdett nagyon durván begyűrűzni mindaz a lelki teher, amit addig cipeltem. (sokan tudják, otthonról nem kis puttonyt hoztam...)

23 éves koromra a szorongástól majdnem gyomorfekélyem lett. Már nem elsősorban a fogyás miatt mozogtam, hanem észrevettem: csökken a szorongás, ha kimozgom magamból.

HOgy szociális területen kezdtem el dolgozni, évekig egy drogambulancián: a munkámmal járó lelki terhek még inkább abba az irányba raktak: mozogni-mozogni-mozogni. Mióta templomban dolgozom: hm: haldoklók, gyászolók, nehéz imakérések, betegségek, krónikus osztályon fekvők, öregotthonban sírdogáló idősek .... cipeltem a saját életem problémáit, s szembesültem a munkámmal járó, feldolgozásra váró lelki nehézségekkel: sokszor menekültem is 1-1 edzésbe (egy storyt is fogok majd hozni), de tudatos is volt számomra.

Az egyetemen a szociális munkás szakon nagyon sokat hallottam a burn out szindrómáról. Rettegtem tőle, így tudatosan is mindig bennem volt: ki kell kapcsolódjak - és erre a mozgás az, ami számomra a legjobb!

A helytelen étkezésem következtében sajnos inzulin-rezisztens lettem: hm- ezzel együtt jár, hogy már konkrétan a fizikai egészségem miatt kötelező, hogy rendszeresen mozogjak. ‍

És hogy még fokozzam: minél inkább kutatom Istent: kicsoda, mire az élet, pláne mire az én életem, mi a konkrét életcélom, igen: sűrűn vitatkozok, hogy "na nem már", "azt én nem akarom", "jól van, értem már végre", és a "adj türelmet de azonnal!"

- hm: időnként kapom az ívet Tőle rendesen -

Az elcsendesedés sokszor ad az embernek "aha-élményeket", a jól van, már végre értem, mit üzensz évek óta; megnyugszik a lélek, de minél közelebb kerülsz: hát, fel is kavarodik!

Az Úr rendet rak - ami hat rád! Rám különösen! tehát igen: az Úrral töltött elcsendesedések is erősítik bennem: szükségem van a mozgásra!

Miközben edzek: súlyzóval, szalaggal, vagy kislabdával: érzem, hogy feldolgozom mindazt, amit a csendesség alatt megértek, érzem, hogy összeáll teljesen a kép, és erőt gyűjtök.

Már nem csupán kifutom magamból, ami felkavar; hanem megtanultam, hogy a mozgást arra használjam: mentálisan készítsem magam a feladataimra!

Így én az előző 4 napban is mozogtam! Neked fontos a mozgás? Szoktál? Figyelsz a testi egészségedre is?

csodálatos, hogy mi rejlik az emberben, s mennyi mindenre képes; de közben mennyire sebezhető! 

és mozgás: feldolgozni, felkészülni, egészséges maradni