"Ha megállsz az út közepén, elüt az autó" - Joyce Meyer

Április 24-én írt bejegyzésem: cursillo munkatársképzőről hazaérve:

A megrekedés nem kihívás! -by Zsuzska!

Hm: folyamatosan lehet megújulni, s egyre magasabb szintre jut az életed! Úgy, hogy teszel érte! Már nem pusztán értem a puttonyom nagy részét, hanem hálával tölt el! Az enyém!

Hm: amit én pakoltam rá? Nem tölt el büszkeséggel, DE!! minden egyes darabját le lehet tenni, mindenből van szabadság! Nyugalom és szabadság! Azta! Leírhatatlan! Köszönöm! 4 nap Balatonszárszón a cursillo folytatásaként! Csodás volt!

Április 21-én írtam, indulás előtt:

"Ha megállsz az út közepén, elüt az autó" - Joyce Meyer

mélypont és 100%os élet

juhuhuhu! Újabb 4 napos elvonulásra van lehetőségem!

Ha nem érdekel Isten, nem foglalkoztál még azzal, hogy Neked mit jelent, a Te életedben hol van, akkor ezek a sorok nem érdekesek.

Ha viszont szeretnél 100%osan felszabadult keresztény életet élni; de voltál/vagy nagyon mély ponton, és időközönként "meccselsz" is az Úrral: akkor talán segíthetnek a soraim.

Keresztény élet, jó vagy sem; a keskeny úton csak kevesen járnak: de a keskeny út a legcsodálatosabb.

2 öngyilkossági kísérletem volt már, mindkettő megtérésem után! Upsz, hát igen! Már e megtérésem sem volt egy "gyors menet". Érdekelt Isten, akartam Istent, valójában a jót, amit kínált, azt akartam az életemben, már kamaszkoromban is. Olvastam a Bibliát, jártam templomba (holott otthon majdnem tiltva voltam) - de úgy hallgattam az Igét, hogy én hangosan is kimondtam: én nem fogok megtérni. Több ifi-alkalomra "belül felrobbanok" állapotban mentem, és kérdéseket szegeztem az ifi-vezetőnek. Mindenkire haragudtam, és provokáló kérdéseket tettem fel. Igen, a bennem dúló feszkó miatt, és azért is, mert nem fért a fejembe, ha Isten van, és állítólag szeret, akkor ez és ez mégis hogy. Az akkori őszinte kérdéseimre akkor megnyugvást kaptam; és tükröt is - és igen: megtértem. Már akkor is tele voltam tűzzel: bárhova ment az ifi szolgálni: jelentkeztem, hogy megyek! Indítottunk kisebb gyerekeknek lelki alkalmat: én voltam az egyik vezetője. Volt EMO (Evangéliumot Minden Otthonba) szervezés a lakóhelyemen: persze mentem, csöngettem be házakba szórólappal és hívogattam. Igen: menni akartam kocsmákba is misszionálni.

Hm: az elhívatott emberek belül iszonyatos tűzzel vannak, de ez a tűz egy nagy érzékenységet is takar - és talán épp ezért: óriásit lehet bukni. Anno még imádságban elkértem, melyik egyetemre menjek, és oda mentem. Aztán a napi bibliaolvasásomra rakódtak már fájdalmak; rakódtak további kérdések; majd a magánéleti döntéseimben már nem kérdeztem meg az Urat. A magánéletembe nem akartam beengedni; ott, amit mutatott nekem utat: számomra egyáltalán nem volt vonzó. Így "kicsit" letértem.... és vargabetűk halmaza!

Isten útján jártam, dicsértem, napi kapcsolatot tartottam; sőt, hogy a templomba kezdtem dolgozni: pláne hogy kutattam tovább az Írást, pláne, hogy imádkoztam és szolgáltam. Tudtam, hogy ez az utam és jó úton vagyok - de belül nem voltam 100%. Sőt! és az Úr még így is tudott jóra használni ...

... 3 éve életem legmélyebb pontján voltam....

Tettem a dolgom, mint egy robot, és igen: a gyermekem tartott életben, meg az, hogy a munkám lényege mások segítése. Belül annyi minden elpattant bennem addigra, halott voltam. És kattogtam: hogy ennek véget vetek. Hm: aki meg akar halni, nem beszél róla, megcsinálja ...

ott motoszkál a fejében egy ideje. Aki meg akar halni, nem szól. Nem tud segítségért szólni a környezetének, mert számára annyit sem jelent az élete. Nem találok rá más kifejezést, de akkor én a saját életemért egy kalap sz@rt sem adtam volna.

Nagyon durván kezdett nyomni, amit addig hordoztam, kezdett nyomni, hogy de gyönyörű gyerekem van, mit depizek; nyomott, hogy embereknek segítek, lelkigondozok, és én belül meg lázadok Isten ellen, és nem érdekel az életem ...

.... és egyik reggeli csendességemnél csak annyit imádkoztam: "Uram, nagyon elcsesztem. Tudom, hol mentem más irányba, akkor is tudtam - most itt vagyok, s ha van esélyem még, ha kérhetem: akkor mutasd meg, ki a társam, akit Te szántál nekem, és Te mutasd az utam, és azon fogok járni." - nem , ez nem egy katartikus felsírás volt: csak elrebegtem, kimondani is féltem, mert iszonyatos nehéz volt ezeket kimondanom, és ezzel szembenéznem, és nem akartam ebben az állapotban visszakúszni az Úrhoz.

Elmondtam, és nem reméltem, hogy az Úr meghallgat; elmondtam, és felálltam és tettem a dolgom tovább. Úgy mondtam el, mert belül megvolt, az utolsó esélyem, hogy ne tegyek kárt magamban: abban az időben rettegtem villamosmegállóban állni, olyan szinten be volt már szűkülve a gondolkodásom, olyan szinten fuldokoltam az életemben. Tudtam, az utolsó esélyem, de annyira nem volt erőm, hogy élni akarjak, hogy belül az sem érdekelt, ha az Úr nem hallgat meg...... és meghallgatott ... nem úgy, ahogy én akartambár akkor már nem is nagyon akartam semmit

A 3 év alatt rengeteg dolog történt velem; totál felfordult az életem. Kaptam nagy dolgokat, számomra teljesen ismeretlen dolgokat, igen, volt sok veszteségem is, és hm: kaptam tükröt is. Isten meggyógyította a szívem, a tudatalattim is, pályára rakott, de tartott tükröt is. és akkor itt jön a lényeg: közeledünk Istenhez, mert tudjuk, hogy lennie kell. Megtapasztaljuk, hogy tényleg van, aztán élünk keresztényként. Aztán ahogy közelednénk tovább Istenhez: történnek a "nem értem" események; vagy az Úr vezetne valamerre, mi meg azt mondjuk: na az nehéz pálya, megyek a könnyebbik úton ...... egy kicsi Istenből, meg egy jó nagy abból, amit ÉN AKAROK! Nem kérdezzük, hogy hova vezetsz, mit akarsz, hanem azért imádkozunk, hogy áld meg azt, ami az én kívánságom ... ... és Isten hagy bennünket, mert ez az, hogy szabad akaratunk van ... aztán kinek mekkora a kanyar az úton, ki mit hordoz a szívében: akkora lesz a pofára esés is.

Rám bízta, ebben az örömben vagyok, nem tudom nem továbbadni, és halld meg, aki ott vagy a mélyponton, és azt gondolod, így nem állhatsz meg Isten előtt: persze hogy elvileg nem állhatsz meg, jól érzed, hogy vmi nagyon nem lett jó - de engem is meghallgatott!

Én sem tudtam már lábra állni, de felemelt a porból! Tényleg! És tudod mit mondok?

Szerinted tetszett az elején, amit mutatott és amerre vezetett? Naná hogy nem!

Harcoltam, vitatkoztam, igen - ebben a 3 évben volt, hogy a Bibliát falhoz vágtam, igen, mentem végig, hogy a legmélyebb fájdalmaim is előjöttek, mert világosan láttam: szike nélkül nem lesz gyógyulás, ha megállok ismét: csak vargabetűk jönnek! !

az első cursillon 2021. októberben: pályára állított Isten.

Hm: tudod mi a fricska? Azt az utat mutatja, ami mindig is álmom volt, amit mindig is akartam: de belül más vagyok! Most vagyok VALÓBAN az úton!

Magánélet?

ja, összetört az Úr hétfőn ismét: felhördültem, hogy annyi mindent cipelek, mit törsz még rajtam???

De már tudom: az Úr soha nem összetör, hanem valójában betör - A lelkem és az akaratom: olyan volt, hogy vadlóként éltem az életem! Valami tűz, valami erő mindig ott volt belül - amivel nem tudtam mit kezdeni: és: versenylónak teremtett! A versenylót kiválasztják és nagy becsben tartják, de kemény edzései vannak - bár a versenylovat nem annyira edzeni kell: hisz az erő és a tehetség ott van benne: a versenylovat betörik....

Amikor az Úr betör: elszáll az ego - de helyette lesz ÖNBECSÜLÉSED! Ami párosul végre alázattal

És ez történt.

A magánéletemre vonatkozólag is: és most először a vége az lett: igen, Uram! - tudom, hogy a Te akaratod számomra a legjobb! Már nem lázadok, nem tiltakozom, hanem oksa!

újabb 4 nap elvonulás! de jó!

Szívből hálás vagyok a lehetőségért!

Hm: ha valaki korábban azt mondja, hogy megnyugodni ennyire jó

... hm, jó pár évem elment, a többit már nem hagyom! Halleluya!

Te is megtalálod a Te életed útját, amikor legbelül tudod: minden klaffol!

Ez az Életendorfin!

a 100%os életedhez CSAK 1 út van, amiben Te 100% benne vagy, mindeneddel 100%!

https://www.youtube.com/watch?v=j-q2mptQgxs