A csend gyógyító szava

Isten olykor betegséggel, balesettel: megállít. Nem feltétlen ezek okát kell kutatni. Megállít: hogy maradj csendben, s a csendben tapasztald meg az Ő jelenlétét; ne csak Te kérdezz, vagy kérj: halld meg, mit akar mondani pont Neked az Úr!

És igaz az Ady vers: "Mikor a lelkem roskadozva vittem, csendesen és váratlanul, átölelt az Isten."

2022.05.12-én facebook bejegyzésem:

A csend szavai

Tegnap a Bethesdában telt a délutánunk. Pankám fejét eltalálta egy labda, és enyhe agyrázkódása lett. Hála Istennek eszméletvesztés nem volt, és enyhe tünetei vannak: de itthon kell pihennie - és a tünetek elmúlása érdekében: telefon, tv, számítógép kerülése. Hm: lekorlátozott lehetőségek egy kamasz számára.

Épp tegnap chateltem egy másik nagyon kedves ismerősömmel: aki orvosi vizsgálatokra jár - de már a családja is jelzi számára: a problémája 99%-ban pszichoszomatikus eredetű. Már ő is érzi, nem tiltakozik ennek felismerése ellen: de nem jön rá, hogy mi lehet a fő "gond". Javasoltam neki, amit én is végigcsináltam: csendben kell maradni. Összekulcsolt kézzel szavak nélkül imádkozni, csak odamenni Isten jelenlétébe. És hagyni mindazt, ami jön. - de erről később

A múlt héten egy nagyon kedves Testvéremet érte baleset, s vele is beszélgettem: mondta, teljesen össze van törve, és nem érti Istent. A baleset dicséreteket hallgatva érte ...

2016-ban nekem is volt balesetem: elütött az autó, és bordarepedés, agyrázkódás, kórház, majd 1,5 hónap otthon lábadozás. Akkor én is összetörtem: folyamatosan fájt a fejem: semmire nem tudtam koncentrálni; egyedül a wc-re nem tudtam elmenni, és se fekve, se ülve nem éreztem jól magam, nehezen kaptam levegőt és valamim mindig fájt. Gondolhatjátok: lelkileg is romokban voltam. Nagyon lassan gyógyultam, és volt olyan 2 hetem, amikor stagnált az állapotom: és keservesen sírtam, hogy mi lesz, ha így maradok. De akkor csak idáig jutottam el. Szembesültem vele, hogy az életem egy hajszálon múlik, és elüthet az autó akkor is, ha én maximálisan odafigyelek - vagyis önhibámon kívül érhet baj. És akkor is, ha látszólag dolgom van a világban: 2016-ban Pankám még nagyon kicsi volt. Én akkor kicsit feleszméltem, hogy talán másképp kellene felfognom az életet - de ennyi. Sírtam, hogy gyógyulni szeretnék, és ennyi. Megszívtam magam, megtettem mindent, hogy felépüljek, és ennyi. Nem volt ennél mélyebb pontom akkor, és igazából semmin nem változtattam. Kicsit belassítottam, de aztán a lassabb tempo max 1 évig tartott. Utána minden hasonló a régihez. Piroson átfutkározás stb.

Még egy szálat hozok ide: ami miatt megszülettet bennem: a csend nagyon fontos. Tegnap is edzettem. Hát a kórházból hazajövet, infokat összeszedve, szükségem is volt rá. Edzés: fogok majd erről bővebben írni: anno függőségig nyomtam, elvonási tünetem is volt - ma is része az életemnek: de már teljesen más okból, teljesen más a hozzáállásom.

Most csak egy gondolatsor ezzel kapcsolatban: tegnap is felcsendült az egyik Prodigy zene: hm, na arra kiereszteni a gőzt! juhuhuu! Finom kis határok vannak, amit célszerű betartani. Edzés: feszkó levezetés - nem mindegy, milyen szinten használod. Nekem korábban az edzés menekülés volt: ne gondoljak, ne érezzek: ürítsem magam - és igen, volt nem egyszer, hogy edzés előtt belső remegésem volt, és volt olyan extra eset, amikor a kezem is remegett: mint az alkoholistának a hajnali dekás előtt - durva volt magamon felismerni, sokkolt. Már írtam: annyi elnyomott düh volt bennem: igen, Isten felé is, hogy nem tudtam másképp kezelni: ki kellett tombolni magam. CSAK!!! ezt figyeld: heti többször voltam abban az állapotban: ha nem nyírom ki magam valami vad edzésen, akkor ami bennem van, az fog szétszakítani ... és figyelj: SOHA NEM TUDTAM LENYUGODNI!!! Kitombolod magad, és fáradtan fújsz egyet, jól eső érzéssel szó szerint hazakúszol az edzőteremből (mit a mata részeg, aki nem tud lábra állni), és azt hiszed megnyugodtál. Hát igen: csak egy időre.

Zárójel: tegnap is edzettem, igen, ahogy írtam felcsendült a Prodigy is - de már belül teljesen más mozgat! - de erről legközelebb!

Ma eszembe jutott a dal: "Csak légy egy kissé áldott csendben, magadban békességre lelsz" - és upsz! Több mint 25 éven át rendszeresen énekeltem - és ma nyerte értelmét!

Korábban, akik közelebbről megismertek mondták: le kéne nyugodnod, hallgass relax zenét is néha, a csend gyógyító. Hm, meghallgattam a tanácsaikat, de mondtam: engem a relaxáló zene és mozdulatok felidegesítenek; és ezt nem mondtam ki: de a csend félelemmel töltött el!

Hosszú volt a bevezető, de jöjjön a lényeg!

Mert a csend csodás barátod!!!

Már tudom! Juhuhuhu!

Ja: most fedeztem fel: amikor imádkozunk, Bibliát olvasunk, azt úgy hívjuk, hogy "csendesség" - tudom, lassan jönnek az "aha-élmények", de összeáll azért a kép! Zsuzska a felfedező! mintha újat mondanék! Hm: nekem megélni: ÚJ!

Nézzük a szakaszokat:

Csendben vagy, kizársz minden külső ingert. Én ezt úgy tettem, hogy akkor közeledjünk Isten felé. Hm: legkeményebb komfortzónámon való kilépés: mert épp a közelség, ami lelkileg a leginkább rémisztett, emberekkel kapcsolatban is! Na, de fejben tudtam: Isten közelsége az, amire valójában szükségem van. Nincs kérés, nincs hála. Nem akarok mondani Istennek semmit. Mert rájöttem: végre le kell higgadnom abba az állapotba, hogy én hallgassak: hogy meghalljam és megérezzem Istent.Az első, ha nem zavar meg semmi: még kavarog benned minden gondolat, zenerészlet, filmrészlet, egy tegnapi beszélgetés, mit kell bevásárolni, ja, egyébként háború van... ezt még várd meg. Ez még nem a csend. Iktasd ki, és ne ezekkel foglalkozz. Nem, ehhez nem kell zene. A zene csak elvisz egy irányba. De neked a csend magad miatt kell: a csendben egyszercsak jön az, aki Te vagy. A mindennapi gondolatok és zűrök után, maradsz még a csendben: csak vársz: és jön, AMI IGAZÁN FOGLALKOZTAT!!!

És én ekkor állapítottam meg: Isten közelségének van egy szakasza, ami igenis nem jó. Nekem feljött mindaz, ami miatt soha nem akartam csendben lenni, és a belső lelkemre figyelni. Tudtam, valami mérhetetlen van ott. Korábban nem tudtam volna kezelni. De a 2 év alatt, hogy Istennel gyakorlatilag "lemeccseltem" az egész életem - és persze nekem kellett igazat adnom az Úrnak. Alázatot és önbecsülést kaptam - így már képes voltam elviselni, ami onnan mélyről érkezik. És éreztem, ami ott mélyen szétfeszített már gyerekkorom óta: nem tudom megosztani senkivel, nem tudom kimondani senkinek, nem merem vállalni semmilyen fórumon, hogy szembenézzek vele, mert vagy magam, vagy a kezelőmet megölöm - mert annyira nem tudom elviselni és feldolgozni, ami legbelül, a szívem mélyén fogad.

.... de amikor Isten elé viszed: a legnagyobb békességre lelsz.

Sírsz, amikor beütöd magad, és keletkezik egy seb.

Aztán sírsz, szenvedsz, amikor a seb csak egyre nagyobb.

Feljajdulsz, amikor a sebhez valami/valaki hozzáér ...

... és sírsz, amikor végre orvoshoz mész a sebeddel, és az orvos kezeli ...

Hogyan kezeli az orvos a sebed? Hogyan gyógyul? PISZKÁLJA A SEBED!! Érted? A legmélyebb lelki sebeddel, amikor mész a mennyei orvoshoz: az is fájdalommal jár! Mert megpiszkálódik a sebed! Amitől anno menekültél!

Amikor végre megbékélünk Istennel: az is egy nagy nyugi!

De: amikor a sebed viszed Hozzá, engeded, hogy meggyógyítsa: utána kapsz egy olyan mérhetetlen nyugalmat ... .... nem, nem tudom elmondani! Ezt az utat végig kell járni, és magadnak átélni! Rájössz: mégis abba tudod hagyni a sírást

Balesetek, sérülések, fájdalmak, amikor megállít Isten: nézünk fel az égre, hogy miért? Mit követtem el, hogy büntetsz?

Nem! soha nem erről szól! Tovább kell menni!

A csendben ismered fel a VALÓDI ISTENT!!!

A csendben lesz Vele személyes kapcsolatod!

A csendben találsz magadra és Istenre, és ahogy a dal mondja: a békességre!

Amikor megállít Isten: valójában kegyelem: lehetőség, hogy elcsendesedj végre!